Rólunk  Számaink  Koncertbeszámolók  Írások  Hírek  Kapcsolat
Summertime Blues (Fathers)
BFleaks - koncert előtt
Nyáresti Blues (Fathers)
Underground Blues (Fathers) Majális
Tavaszi Blues (Fathers)
A Nyuszik, és a Blues (Fathers)
Péntek esti Blues (Fathers)
A Tavasz(tündér) és a Blues (Fathers)
Na végre itt a tavasz - na és a Blues Fahers!
Télbúcsúztató Blues (Fathers)
Retróparty
Blues Fathers? Yes!
Új év, régi Blues (Fathers)
Karácsonyváró Blues (Fathers)
Sz.T.B.(F.) - holnap este!
Szerelmes Télapó Blues (Fathers)
Blues Fathers: 10!
BF 10-5-1 - A Kávéházban
10 - 5 -1: Blues Fathers
Blues (Fathers) a téren
Nyáresti Blues (Fathers) - a Bánki tó színpadán
HATVAN. Két Karászi - egy es(e)t
Old Blues (Fathers)
HATVAN
Péntek esti Blues (Fathers)
A Kávé(ház) és a Blues (Fathers)
Nyáresti blúz (fatersz)
Megszólal a Bluzfater – látszólag programajánló
90 perc Blues Fathers - EU polgároknak
Szuterén Majális
János a Hídember 50
10 ÉV BLUES (FATHERS)
Árki Feri a Blues Fathers tagja
Meggyes Laci 60
Tíz év a blues útján
Dalok hazafelé
A TIZEDIK BLÚZFATERSZ ÉV
Slash a Jammingban?!
Arcsi 60.
BF B.U.É.K.!
Boldog Karácsonyt!
Karampusz - Blues (Fathers)
Ma este a Mikulásnak!
A Mikulás kedvéért (?)
Blues (Fathers) a Mikulásnak...
És megint él a BF honlapja!!!
 

Summertime Blues (Fathers)

1. ábra
Az est plakátja
Summer time. Nyáridő.

Egy orientációs feldolgozásunk annak, aki inkább hallgatná is .

Blues Fathers - Summer Time

Az ismert Gershwin szöveg szerint az élet könnyű, mert a betevő falatot jelentő halak vidáman fickándoznak a vízben, a megélhetést adó gyapot jó termést ígér. Apa gazdag, Mama jól néz ki, szóval nyugi kicsikém, nincs miért sírnod! Ha az ember a Mississippi környékén, a 30-as években egy fekete csecsemő, akkor nincs is. A biztonsága – ha az messziről, más aspektusból nézve törékeny is, - neki szikla szilárd, hiszen Apa, és a Mama gondoskodnak róla. Tudom, ezek nem is igazán az ő szavai, de mégis, egykori csecsemőként én is így gondolom, hogy gondoltam.

A vágy a biztonságra valahogy megmarad bennünk, miközben lassan felnövünk. Közben egyre világosabban látjuk az egykor atom - biztosnak vélt biztonság sérülékenységét, buborék voltát. Sőt, eljön, sokunknak már el is jött a pillanat, amikor megértettük, hogy egyedül maradtunk. Apa, és Mama már nem viselheti gondunkat, mert véget ért földi küldetésük, és visszatértek da, ahonnan valaha előbukkantak, hogy életet adjanak nekünk. Életet, és esélyt a továbbélésre, a kibontakozásra. Ha bármennyire korlátozott mértékben is, de mégis csak valóságos esélyt az önmegvalósításra. Saját életünk, és egyáltalán az élet értelmének, céljának keresésére. Életet nekünk az életük árán. Hiszen, végül is életívük fő produktuma mi vagyunk.

Mi, akik közben szintén rajzoltuk a saját életpályánkat, most itt állunk. Felnőttként, az idős kor határán, illúziók nélkül. A biztonság minimális érzete híján, egyedül, vigasztalanul. Szükség sincs ránk a hétköznapokban. Sem fizikai, sem anyagi értelemben. Tudásunk, tapasztalataink alkalmatlanok az épp aktuális világ számára, így szükségtelenek, vagyis értéktelenek. Létünknek nincs célja, hiszen elvégeztük, amiért idejöttünk. Nincs oka, mert szükségtelenné váltunk. Nincs értelme, mert, ha oka és célja nincs, akkor értelme sem lehet.

Mielőtt az eldobható borotva pengéjét kifeszegetnénk szerkezetéből, hogy termináljuk értelem nélkül való létünket, hogy megállítsuk az energiahordozók általunk való esztelen pusztítását, álljunk azért meg egy pillanatra! Gondolkodjunk el, kik vagyunk mi, és nekünk mi a célunk! A fenti szomorújáték a világ véleménye rólunk. Az ő felfogását, és érdekeit tükrözi. Nekünk, akiknek csak egy életük van, homlokegyenest eltérőek a szempontjaink, és a céljaink. Mi szerintünk van értelme a hétköznapjainknak akkor is, ha nálunk korábbi életszakaszukban járók szerint – ahogy valaha a hasonló helyzetűekről magunk is így gondoltuk –nincs. Van értelme, ad abszurdum célja a létünknek: Az utolsó pillanatig tartó önmegvalósítás.

Az osztálykirándulás utolsó napjai talán nem voltak kellemesek? Ezekre a napokra tartogattuk a fő poénjainkat. A legjobb ugratásokat. A kísérő tanárok, akik azt hitték, megúszták nagyobb megpróbáltatás nélkül az eseményt, most kapják meg életre szóló kitolásaikat tőlünk érdemeik szerint. Egész évben szerettük volna megmondani Marikának, hogy mennyire szép a szeme, és hogy a legnehezebb számtanpéldát is szívesen megoldanánk helyette, csak, hogy mellé ülhessünk egy pillanatra. Hogy érezhessük az illatát, hogy feloldódhassunk a közelségében. Erre - mert, hogy eddig nem mertük – talán épp az utolsó nap a legalkalmasabb.

Hazatérve az állomáson, kicsit szomorkásan, mert vége, de kicsit örömmel is, mert jól sikerült, búcsút intünk egymásnak. Azt gondoljuk, de jó volt!

Barátaim, ez a keserédes hangulat, amelyben a tisztánlátás inkább hátrány, mint előny, maga a blues. Ám a mi kirándulásunk még nem ért véget. Közeledik a végállomás, de még nem tudjuk, milyen messze van. Van még pár jó poénunk, amit szeretnénk elsütni, és vevő is rá a társaság. És Marika mellet most hirtelen üres lett a hely. Oldalt pillant, hogy lássa, elindulok-e, és hogy lássam, nem bánná. Odapillantok, hogy mennék, de nem tudom, pontosan mit is mondanék, hiszen a szavak csak puzzle darabok. Ott tolonganak az agyamban, de belőlük nem áll össze a kép. Ami bennem világos, és egyértelmű, 4K felbontású, és legalább 3D. Sőt, 8.A, mert mondjuk, ez az általános iskola utolsó pillanata.

Barátaim, a vonat még zakatol! Még van esély. Ezt üzeni nekünk a blues. A nyáréjszakák átjárók az örökké valóság felé. Holnap este is egy ilyen kapu nyílik. A zene magával ragad, energiát, hitet, bátorságot, célt és értelmet ad. Talán ott áll az ajtón túl a Mama, hogy lásd, aggódva vár, úgy ahogy szeretted. Hogy elfogjon az érzés, amit akkor éreztél, amikor átölelt. Ott áll Apa, mosolyog. Mindjárt felkap, és feldob a magasba. Félsz, de élvezed is, hiszen tudod, még a gravitációnál is erősebb, hiszen ő Apa. És ott áll Ő, minden lány és asszony egyszerre, akit valaha szerettél, és aki valaha szeretett. Nyújtja feléd a kezét. Te is emelnéd, hiszen születésed óta erre a pillanatra készülsz.

De állj! Ez még csak egy vízió volt!Egy varázslat, amit a zene és a gondolataid adtak össze. Ez még nem az igazi, a végső pillanat. Dőlj hátra, légy magabiztos: jó úton jársz! Engedd, hogy körülfonjon, magával ragadjon a zene!

Hiszen tudod:

Végső társam lesz a zene

Magával visz oda, ahonnan jöttem

…. a semmibe.. részlet: Blues Fathers: Férfi vagyok

Summer time, when the livin’ is easy….

Dunakeszi, 2015. június 12.

Karászi J., mint bluzfater



Hivatkozások:

Letölthető fájlok:
    Nincsenek fájlok.
 Szerzõi jog (c) Kar-Ben Kft. 2003. Minden jog fenntartva.
Az oldalakon található információk, képek stb. felhasználása elõzetes írásbeli engedélyhez kötött.
Powered by VeSiWeb.